MIX Magazin interjú


Magasra szálló madár címmel kétoldalas cikk olvasható Gerák Andreáról a MIX Magazin februári számában.

Megismerhetjük az énekesnő férjét és néhány más kedvencét, itthon és a nagyvilágban szerzett tapasztalatait.

Magasra szálló madár

A népi hagyományokat, a nemzeti értékeket képviseli egy olyan világban, melyet főként a megszűnő, eltűnni látszó határok jellemeznek. A magyar virtust, minden mi szép és értékes, ezt hirdeti szerte a világban. Gerák Andreát szeretet fogadja Svédországtól Németországon át, egészen Londonig. Népek dalaitól, ezer éves dallamoktól hangos a táj, amerre jár. Most éppen itthon, Magyarországon.

Kéz a kézben érkezik svéd férjével, aki egy percre sem veszi le a szemét csodálatos magyar asszonykájáról. Ha tehetik, együtt utaznak a világban, mely egyre nyitottabb és befogadóbb, ugyanakkor türelmetlenebb és rohanóbb. Andrea szerencsére ki tudja zárni életéből a külvilágot, könyvvel a kezében, az otthon melegében élvezi a teljességet. Míg máskor barátai társaságában lázasan magyaráz, cserfesen és „magyarosan”, izgő-mozgó hölgy módjára.

Ózd, Kazincbarcika, Debrecen…

Apró gyermekként debreceni nagymamáját hallgatva arra gondolt, hogy egyszer majd ő is ilyen szépen énekel. Tizenöt esztendeig mégis a néptánc töltötte ki az életét, táncházakban, erdélyi falvakban járt, együtteseket, népi előadókat figyelve. Ám eljött az idő, mikor hangjának ereje teret követelt végre magának: harminc évesen kötelezte el magát véglegesen az éneklés mellett. Az ózdi születési lány Kazincbarcikán és Debrecenben cseperedett, s a borsodi régióban eltöltött évek, az őt ért hatások mind a mai napig meghatározzák jellemét.
„Egész nap az utcán szaladgáltunk, táncpróbákra jártunk, miközben nem kellett félteni bennünket a ránk váró veszélyektől. Bár érdekes módon, már ekkor is a nagyvárosokba vágytam. Ezt sokáig Debrecen jelentette.”

Egy, a volt szocialista országok közül

„Az emberekben ott él a hagyomány, amit évszázadok óta hordozunk magunkban – mondja Andrea csillogó szemekkel. – Olyan, mintha a határok elmosódásával, a világ nyitottságával párhuzamosan egyre többen értenék meg a nemzeti értékek, a kultúrák megőrzésének fontosságát. Azt tapasztaltam, hogy a rendszerváltás környékén fordult felénk fokozottan a külföldiek figyelem, azóta már egy vagyunk a volt szocialista országok közül. Ám a magyar zenét, a magyar kultúrát még továbbra is nagyon sokra tartják.

Öröm, bánat, élet, erő

„Érzem a magyar emberben rejlő virtust, az életerőt – folytatja teáját kortyolgatva. – Számtalan országban megfordultam, de a magyarok érzelemgazdagsága páratlan, ami örömben és bánatban is tetten érhető. Megfordult a fejemben, hogy végleg letelepedjek itthon, de vonzódom más országokhoz, tájakhoz, különböző kultúrák, emberek megismerésére is vágyom. Rengeteg csodálatos városban jártam, ezek egyike jelenlegi lakhelyem, Stockholm. A nyüzsgés és a pezsgés, a nagyvárosok lázas forgataga elbűvöl. Az már kevésbé, ahogy korlátozzák az embereket, minden országban más és más módon ugyan, de valamiként csorbul a személyes szabadság. Hol a mindennapi tettekre korlátozva, hol a szellem szabadságát sértve.

„Az ABBA még mindig menő..”

Andrea ír, cigány, vagy éppen török dalokat énekel, ám szívéhez mégiscsak a magyar népdalok állnak a legközelebb. A magyar és svéd zenészeken kívül izraeli, spanyol, kanadai muzsikusokkal is gyakran színpadra áll, fesztiválokon, koncerttermekben, kiállítás megnyitókon, vagy éppen templomban. A különféle nemzeti dallamok mellett persze a könnyűzene szeretete sem kerüli el: „Az ABBA még mindig menő – mondja -, de mai jazzes, rockos zenék is megérintenek olykor. De örök kedvenc marad Mike Oldfield, Vangelis, Presser, vagy például a Kormorán.

Az idő próbája

„A szigorúan hagyománytisztelő tábor szerint a népi dallamokat kizárólag eredeti formában közvetíthetjük – meséli -, míg az újítók, mint én is, sok lehetőséget látok az újításban, a frissítésben. Ezek a dallamok már kiállták az idő próbáját, értékéküket bizonyították. Kellő hagyománytisztelettel úgy érzem, meríthetünk erőt a régi dallamokból, hogy új formában is előadjuk azokat.” Bár Andreát kíváncsisága az elmúlt tíz évben folyton új tájakra szólította, egy ideje erősebben vágyódik haza. Egyre több időt tölt Magyarországon, ahová olykor svéd férje is elkíséri, akit énekhangjával, nyitottságával és természetességével Andrea örökre levette a lábáról.

T.Sz.
Fotó: Papp Mónika

A világjáró borsodi lány kedvencei

Könyv: aktuális kedvencem a Harry Potter
Étel: gesztenyepüré
Ital: zöld tea
Mese: A kis herceg
Zene: még mindig a magyar népzene…
Dal: ilyet lehetetlen választanom, rengeteg van
Táj: bármilyen magas pont: kilátó, hegytető, torony, stb, ahonnan messzire el lehet látni
Film: van jópár film, amit még tízszer is szívesen megnéznék: pl. Picasso kalandjai, Forrest Gump, Matrix és hasonlók

Itt olvasható online a MIX Magazin archívumában (64. oldal)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s