Nem zene, csak egy apro pillanat az eletbol
Mire képes egy kis darab csoki…
Tegnap délután Bécsnek egy olyan kerületében jártam, ahová turista még csak véletlenül sem vetődik el; egy üzletben akadt dolgom. Utam egy játszótér mellett vezetett, amelynek a járdához közeli sarkában egy 10-12 éves forma kislány ült a rugós kislovon, átölelve a nyakát. Hosszú, szőke haja copfba fogva hullott alá.
“Ráhajol a katona,
Úgy szalad a lovacska”…
Csakhogy ez a falovacska nemhogy sehová sem szaladt, de még csak meg se moccant. Mintha a lányka elaludt volna rajta. Megálltam, mert furcsállottam a látványt: ez a játékszer kisgyerekeknek való, nem pedig kiskamaszoknak. Ráadásul szemmel láthatóan nem a hintázás öröméért ül ott egy ilyen nagylány. Talán csak elfáradt a suliban, és tényleg bóbiskol? Akárhogy is, itt valami nem stimmel.
Eltelt néhány másodperc, mire észrevettem, hogy a nyúlánk kis test rázkódik. Ez a gyerek sír!
Körülnéztem: a játszótér másik végében volt csupán két vagy három kis totyogó az anyukáikkal, mintha…
View original post 266 more words